2024 nyarán a pesti alsó rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszán, a Jane Haining rakparton időszakosan pihenőparkot, ideiglenes közteret alakítottunk ki, mely közelebb hozta az embereket a városi terekhez és a folyóhoz.
A RAKPART projekt a téralkotás (placemaking) névre hallgató urbanisztikai irányzat jegyében született. A téralkotás a városlakók által nem használt területek újraértelmezését hivatott elősegíteni, ideiglenes eszközökkel és szabadidős tevékenységekkel mutatta meg a lehetséges jövőbeni használati módokat. A pesti alsó rakpart hosszú távú felújítása egy élhető és emberközpontú főváros lehetőségét hordozza magában.
A 2-es villamos alatti VIADUKT helyiségek a több kilométer hosszan futó, egykori raktárak helyén találhatók. Az egészen különleges terekben kiállítások, installációk, kulturális programok és vendéglátás kaptak helyet. A RAKPART-on pedig a lakosság által szervezett és a Valyo koordinációjában megvalósuló programok színesítették a budapesti Duna-partot.
Elneveztük és felavattuk a RAKPART lépcsőit és tereit, megnyitottuk a Valyo Közösségi Viaduktot, ahol hétvégente a Balka kreatív stúdió által kurált Valyo történeti kiállítás és Rácz Lőrinc fényérzékeny installációi vártak az érdeklödőket.
A Fortepannal közös kiadványunk debütálása alkalmából visszarepültünk az időben és közösen gondolkodhattunk arról, hogy milyen volt a rakpart anno és milyen lehetne a jövőben.
Szeptemberben elindultak a lakossági programok, két hétvégén át jobbnál jobb eseményekkel töltöttétek meg a RAKPART tereit: volt közös meditáció, K-pop, felolvasás, koncert, performansz, beszélgetés, játszóház és persze a jól megszokott nyáresti korzózás. Felavattuk a szabad színpadot, elkészültek árnyékolók, izzottak a grillezők és gyerekek vígan homokoztak, már épp beleéltük magunkat, hogy újra teljes pompájában autók helyett, jobbnál jobb programok dübörögnek a RAKPART-on… s akkor jött az árvíz. Egy emberként mozdult meg mindenki, önkéntesek, fellépők, városlakók, hogy kiürítsék pár nap leforgása alatt az épp belakott rakpartot. Szomorúak voltunk ugyan, de be kellett látnunk: azért a víz az úr.
Amint levonult az ár, uszadékfából emlékművet építettünk a 830 centin tetőzött Dunának, hogy aztán még egyszer utoljára birtokba vegyük a rakpartot a kedvenc programjainkkal és méltó módon búcsúztassuk a szezont a már hagyományos gyertyafényes búcsúvacsorával.
