Városi akupunktúra a budai rakparton – Budai__Alsó

A „budai alsó” kifejezés egy hónapra nagybetűs lett: Budai__Alsó. A terület új értelmet kapott a Város és Folyó Egyesület kísérleti beavatkozásának köszönhetően: padok, növények, szobrok és legfőképp emberek foglalták el a Halász utca és a Döbrentei tér közötti másfél kilométeres szakaszt, amely a Lánchíd felújítása miatt lélegzett fel az állandó autós forgalom alól.

placemaking és a taktikai urbanizmus napjaink divatos fogalmai. Előbbi a terek hellyé változtatását jelenti, utóbbi a jövőbeni fejlesztések tudatos, figyelemfelkeltéssel és kis lépésekben haladó előkészítését szolgálja. A projekt valahol mindkettő, és egyik sem. A budai alsó (kisbetűvel) fővárosi autóforgalom egyik ütőere, ezt a funkciót még a legelszántabb gyalogos és kerékpáros közlekedésfejlesztéseket támogatók sem kérdőjelezik meg, így ennek a területnek az átalakítása középtávon sem merül fel, a pesti alsó rakparttal ellentétben, amely talán 2023-tól végleg forgalomcsillapított lesz. A Budai__Alsó mint ideiglenes köztér A Lánchíd felújításának köszönhetően átmenetileg pihenőterületté alakult, mint korábban a Szabadság híd, illetve a pesti oldal id. Antall József rakparti szakasza.

 

A projekt taktikai jellege abból fakad, hogy folyamatosan emlékezteti a városlakókat és a városvezetőket, hogy a terek funkciói a mostaninál sokkal rugalmasabban alakíthatóak: a hétvégi és a nyári alacsonyabb forgalmú időszakokban nagyobb területek is nyugodtan felszabadíthatóak a gépjárműforgalom alól.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

Alkalmazkodás és bontással építés
A placemaking beavatkozások sarkalatos pontja a megközelíthetőség, átjárhatóság és a beláthatóság megteremtése. A lehetséges felhasználók beazonosítása után ezzel kezdtük a terület átalakítását. A terület folyamatosan átjárható maradt, a BKK munkatársaival egyetértésben gyalogos átjáró épült a Lánchíd alatt, a helyszín Döbrentei téri végén pedig a korlátok eltávolításával oldottuk meg a könnyebb bejutást. A gyalogos megközelítést nehezítette, hogy a Döbrentei tér és a Halász utca között elnyúló másfél km hosszú területen összesen négy lejutási lehetőség állt rendelkezésre. Szemmel láthatóan felmerült az igény köztes lejárókra is, de ezeket biztonsági okokból nem alakítottuk ki.

A kihasználatlan lépcsős rakparti részek és a közlekedőtér között szalagkorlát húzódik. A gépjárműforgalom megszüntetésével és a szalagkorlát leszerelésével önmagától elindult a lépcsőnek, a terület legnagyobb ülőfelületének belakása.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Jól megválasztott kis beavatkozások

A budai rakpart klimatikus adottságai sokkal jobban elősegítik a térhasználatot a pestihez képest. A tájolásnak és a felső rakparti fasornak köszönhetően már a kora délután megjelenő árnyék által érzékelhető a jelentős hőmérsékletkülönbség az árnyékos zónák és a hőszigethatásnak kitett területek között. A másfél kilométer hosszú szakasz tagolása és karakterizálása érdekében mikrotereket hoztunk létre, melyeket az árnyékos területek, az aktivizálandó kapcsolódó nem-helyek és az észszerű gyalogos-kerékpáros közlekedési zóna összehangolásával jelöltünk ki. A beavatkozás eszköztárát dézsás növények, mozgatható piknikasztalok, óriásnapágyak, aszfaltfestések, grillezők és kortárs művészek tematikus szobrai alkották. A meglévő adottságokat kihasználva a szalagkorlátokat máshol ülőfelületként vagy asztalként/pultként alkalmaztuk, így megtartva a Dunától elválasztó védőfunkcióját, ugyanakkor humanizálva robosztus, ipari jellegét.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

A Lánchíd és a Halász utca közötti rész térbeli változatossága sokkal izgalmasabb a déli terület hosszú, egyhangú linearitásával szemben, illetve itt érzékelhető leginkább a fák jelenléte, mind árnyék, mind hangulat szempontjából. Így ennek a területnek az adottságaira rájátszva kis beavatkozásokkal jelentősen lehetett javítani a térérzetet, ami a használatban is megmutatkozott, mivel ez lett a terület legközkedveltebb zónája. Itt kapott helyet egy nagy homokozó egy óriásnapágy és ide kerültek a piknikező– és találkozási helyek, grillezők, kisebb rendezvényeknek kijelölt területek. Az így kirajzolódó mikrotereket a Főkerttől bérelt dézsás növények egészítették ki, amelyek mátrix-szerű blokkokban lettek lehelyezve a fajokat diverz módon kombinálva, fokozva az intenzitást és a természetesség érzését.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

A fekete aszfaltot – relatíve olcsón – sokkal otthonosabbá alakítja az aszfaltfestés, amely Fablab Budapest közreműködésével jött létre. A festések jól tagolják a teret, a növényekkel, bútorokkal együtt otthonossá alakítják, melyre a szőnyeg-formával és tematikával is rájátszottunk. A festések néha játékok is, valamint színpadként is funkcionáltak, de ide telepedett le a táncos csoport is, illetve a jógások is ezt a teret találták a legbarátságosabbnak.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

Városi Sivatag címmel kiállítást szerveztünk Nagy Géza szobrászművész alkotásaiból, melyekkel a játékos módon hívtuk fel a figyelmet a klímaváltozás városra gyakorolt hatásaira. Ez és az ehhez hasonló, komfortzónából kimozdító művek alkalmasak voltak a projekt tematizálásra. A résztvevők örömmel vették észre a nem odaillő állatok szobrait, és gondolkodtak el furcsa városi helyzetükön. A szalagkorlát mint jelkép a szoborkiállítás szimbolikájában is megjelent: az „állatkerti” elkerítés azt is megmutatta, hogy mi emberek ezeket a korláttal elhatárolt holt tereket mennyire nem tudjuk használni a mindennapokban.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

A Döbrentei tér és a Lánchíd között húzódó hosszú – és az északihoz képest monotonabb – szakasz legaktívabb pontja a Dunához vezető széles lépcsős rész és a piknikező zónák voltak. Az ezeket összekötő közlekedési területek sportolásra, játékra ösztönző aszfaltfestésekkel lettek megtöltve, illetve három helyszínen találkozhattak a résztvevők 10-10 db „Skubi” kukucskáló dobozzal, melyekbe Duna-parttal kapcsolatos városlakók által készített alkotások és archív fotók kerültek.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

Kísérletezés

A taktikai beavatkozások egy-egy tér működésének az átmeneti kikísérletezésén túl, újszerű, sok esetben elsőre megosztó térhasználatok kipróbálásában is fontos szerepet játszanak. A Budai__Alsón ilyen céllal lett létrehozva a nagy homokozó, két grillezőhely, és a biodiverz városi veteményes.

A két kihelyezett grillezőhely folyamatos használatban volt. Baráti társaságok gyűltek össze, születésnapi zsúrok zajlottak a tűzrakók mellett. Tűzrakókkal kapcsolatos balesetről, füst miatti panaszról nincsen tudomásunk, ezért javasoljuk a továbbiakban minél több ilyen alkalmatosság városi kihelyezését.

A grillezők mellé egy „Városi vetemény” elnevezésre hallgató ehető ágyást telepítettünk, paradicsomokkal és fűszernövényekkel, hogy a biodiverzitásra, városi kertészkedésre, és az ehető növények köztéri alkalmazására hívjuk fel a figyelmet.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

A közel harminc négyzetméteres homokozó a terület legárnyékosabb részén terült el, így kora délutántól használatba lehetett venni. A terület mellé a felnőttek részére padokat helyeztünk el. Az időjárástól függően a gyerekek folyamatosan használták a homokozót, de a felnőttek is szívesen használják alkotótérként, élvezték a mezítlábas élményt.

A mozgó piknikasztal mint a térhasználat manifesztációja

A piknikasztalokat szándékosan nem rögzítettük le, egyfelől az árnyékhoz és az egyéni-társas igényekhez való alkalmazkodás miatt, másfelől a térhasználat monitoringozása érdekében. A padok mobilitása otthonosabbá teszi az élményt, és elősegíti a felhasználókban az érzetet, hogy városlakóként ők is alakíthatják a környezetüket. Megfigyeltük, hogy napközben az árnyékba, este a Dunához legközelebb eső részre vitték a legtöbb piknikasztalt. Többek között ennek a kísérletnek a tanulsága is felveti, hogy igény lenne hosszútávú projektek esetében is mobil bútorok telepítésére, ami egyben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásnak is eszköze lehet.

Szervezett szervezetlenség – program a Budai__Alsón

Az újonnan megnyitott belvárosi tereknél gyakori mintázat, hogy a terület úttörői a sportolók. A versenykerékpárosok és a futók az elsők, akik meglátják a lehetőséget egy ilyen térben, utána érkeznek a szabadidős, lazulásra vágyó, korzózó városlakók. Mivel ez a terület korábban gyakorlatilag teljesen el volt zárva a gyalogos és kerékpáros forgalomtól, fontos volt az online és nyomtatott csatornákon felhívni a figyelmet az átmeneti megnyitásra. A rövid, egy hónapig nyitott területet fokozatosan belakták, főleg mikor híre ment, hogy itt már kora délután árnyékban lehet a Duna-parton hűsölni. A Buda__Alsón számos kisebb-nagyobb családi esemény és spontán sportesemény (aerobic edzés, jóga) szerveződött.

Tapasztalataink szerint egy területnek jót tesz, ha olyan programokhoz lehet csatlakozni, melyek nem túl nagyok és nem is túlszervezettek. Emiatt a néhány általunk rendezett esemény mellett nyílt felhívást adtunk közre, ahová programok jelentkezését vártuk. Az ilyen jellegű programszervezésnek hosszú a felfutási ideje, csak két-három hét elteltével kezd el „pörögni”. A koronavírus megbetegedések miatt több program is elmaradt, de szerencsére sok különleges eseménynek is helyszínt adott a Budai__Alsó, többek között vívóbajnokságnak, nagy tavakról szóló kiállításnak, táncháznak.

 

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

Budai_Alsó, fotó: Kaszics Bálint

 

A projekt megvalósítását a Budapest Brand NZrt. Budapest Tuning pályázata és a Budavári Önkormányzat támogatta.

Lohász Cecília, Madácsi Flóra, Tömör Miklós

szerk.: Schell Réka

Az eredeti cikk itt található.